Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

A költő Garay szemébe sütött
a nap, de a bámész kémények mégis
vacogtak a házak tetején, Háry
Jánosra, az obsitosra várva, jöjjön,

s ölelje át most valamennyit, egytől
egyig, fáznak, akár a hideg kályha,
amit nincs mivel begyújtani a zord
tél idején, de most a Lánchíd alap-

kőletételekor mégiscsak forró
nyár van, ám a szívek fagyosak, fájók,
még Hárynak sem hisznek, nemhogy annak
az öntelt, tetszelgő József nádornak.

Aztán a nagy tömegben valaki, csak
úgy hátulról előre tolakodva,
hogy kezet foghasson Széchenyivel, meg-
löki Garayt, kizökkentve őt a

képzeletbeli kör középpontjából.
A harmincéves költő kikéri magának a
sértést, a bűnös lélek megfordul, s lám,
Tompa Mihályt látja maga mellett, a

tisztelt, nála öt évvel fiatalabb
rimaszombati titánt, akinek a
magasra feltartott kezében ott a
féltett, előbb vásárolt mézeskalács-

szív, amin tükör van, s amiben a bölcs
Garay János megpillantja magát,
a szitkozódót, s harminc éve Júdás
ezüstpénzeit juttatja eszébe.

Hirtelen sötét fellegek jelennek
meg a fejük fölött, mintha a csalfa,
vak remény űzne velük tréfát, de nincs
gond, kiizzadják magukból a napot.