Lipcsey Emőke
A madarak hasznáról

A madarak hasznáról és káráról
mit sem tud az obsitos 
ki térdig vérben gázol.
A magyar halászat könyvét 
a Habsburg császár embere nem forgatja.
Szökevény szemükben ez a szilaj vadember, 
aki ha teheti csak a természetet járja,
vagy gyöngybetűkkel rója a sorokat.
Kígyót, békát összehord, pókot rajzol,
a jégen mezítláb jár,
tekintetével ámulva követi a sármány röptét 
amint fészkére száll.

– Nem hallom a dalt, nem hallom mit mond –
Lombos fák, berkek, buján tekergő szecessziós indák, s a patakon túl 
a virágos rét vár, szarkaláb, sáfrányfű, pipacs, zsálya 
illatos Kamilla 
Kamilla, gyógyír testemre lelkemre, süket fülemre
Segíts rajtam! 
Mit mond, a barátom?

Fiaim, csak énekeljetek, azt mondja,
Nem számít, ha preparált, ha kitömött a madár,
Csak énekeljetek, mondja, hadd zengjen az erdő, mező,
hallja meg az is, ki a szebb jövőt csatatérrel cserélné fel. 

A madár haszna a dal,
a kára, ha preparált.
A hal haszna a néma dal,
mely süket fülekre talál,
de mégis, mégis azt mondom;
Fiaim, csak énekeljetek.