Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

TOMPA
Régen láttalak már, más volt ez az orcza, 42 nyarán – mikor már a bodza bordó bogyót érlel, és a pincér-tálca bortól tocsog –, együtt vártunk hídra, láncra, ottan ismerkedtünk, míg a remény táncolt, végül mást is kaptunk: egy nehezebb láncot.

De most fáradtnak tűnsz, alig ismerek rád, beszáradt a tinta, elkopott a pennád, hogy mi változott még, hosszú az a lista, füled, orrod, szemed: más e fizimiska!

GARAY
Persze hogy más, Mihály, el is mondom néked, ha adsz még egy fröccsöt a szomjúság végett.

Huszárkapitány voltam én a szabadságharc alatt, és épp mentem volna letenni fegyverem, mikor a francia király üzenetet küldött, hogy megmaradt maroknyi csapatommal menjek a török szultán ellen, mert nagy ott a baj, a bűn beférkőzött a törökök fejébe. Hát huszáraimmal nekivágtunk az útnak, hegyre fel és hegyről le, síkon át, este megpihentünk, nappal lovagoltunk, szóval mentünk, ahogy szoktunk.
Magammal vittem az országhatárt, hogy lássák, a magyar huszár mindenhol otthon érzi magát. Aztán jött az isztambuli csata! Jobbra voltak a harci elefántok, balra a teknős-alakulatok, mi meg középen, jobbra is csaptunk, balra is csaptunk, szeltük az ellenség seregét, mint az olló a vásznat.
Egyszer csak egy ágyúgolyó leröpítette a fejemet. Azonnal leszálltam a lóról, hogy felvegyem a főmet, és tovább küzdjek a török had ellen. De mivel nem volt fejem, nem láttam, hogy a sok fej közül melyik a sajátom, így felkaptam egyet, hónom alá csaptam, aztán futottam a szanitécekhez, hogy varrják vissza a nyakamra, de gyorsan. Mikor felvarrták, akkor láttam, hogy nem is az én fejem. Hát így történt a változás, amit te most látsz.

TOMPA
Aha.

GARAY
Nem az aggság teszi velem ezt a tréfát, biz’ isten az ember ilyeneket él át.

TOMPA
Akárki is varrta e fejet rád vissza, látom, hogy az elméd még ifjú és tiszta