Berka Attila
Berka Attila Tompa Mihály és Garay János találkozása a konc asztalánál

TOM Itt van, ez az, felismerem.
GAJ   Ez szép darab, elismerem.

TOM Gyönyörű, és púposan tele!
GAJ   És nekünk mi dolgunk van vele?

TOM Dolgunk osztozni a sorson.
GAJ   Vagyis osztozni a koncon?

TOM Félbe vágni, ketté, ami egy, mert magától ketté nem megy!
GAJ   És melyik majd enyém? A nagyobb?

TOM Bárhogy osztjuk, egyik rész se jobb.
GAJ   Akkor hát szabadon tudunk dönteni?

TOM Létünk kötelez: tudnunk kell dönteni.
GAJ   Ehhez józan ész kell, ahhoz költészet.

TOM Ahogy a fény szereti a sötétet!
GAJ   Így tehát minden rendben – varjú nem váj varjúszemben.

TOM Tied Buda, enyém Pest.
GAJ   Épp úgy, mint lélek és test?

TOM S a ráadás a szellem: Óbuda – bár ez kimondva minimum fura. 
GAJ   Hibás tán a tézis?

TOM Megint, újra, mégis…
GAJ   Ha Herkules a fétis…

TOM És a szabad aszkézis.
GAJ   De hagyjuk, nincs esélyünk.

TOM Azt mondod, ne reméljünk?
GAJ   Ne. Látod most őket amott bejőni?

TOM Hol? Amott? Ó! Az Arany és Petőfi?
GAJ   Bizony, azok, a két félisten.

TOM És „ellenük” esélyünk nincsen?
GAJ   Abszolúte, de abszolúte nincsen semmi.

TOM Azért szabad még így-úgy nekünk is verselni?
GAJ   Úgy érted, a Kárpátok alatt?

TOM Hát persze, hiszen az az alap.
GAJ   Nemcsak lehet, de kell is!

TOM Fent és lent, kint is, bent is.
GAJ   Mert: küzdeni mindig, feladni soha.

TOM Úgyis elnyel a föld, s benő a moha.
GAJ   Hát ez a törvény, barátom.

TOM  És az életem: halálom.