Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

Kisgyermekként félelmetes, nagyfelnőttként pedig titokzatos volt a múzeum és az éjszaka számomra. És tessék, most itt vagyok a Múzeumok Éjszakájának nyitórendezvényén, a Tompa plusz Garayn titokzatosan.
   Tehetem ezt azért, mert engem ért a megtiszteltetés, hogy én legyek.
   Ráadásul egy olyan én, aki szekszárdi, mint egyik mai „célszemélyünk”, Garay János.
  Garay, aki Szekszárdon szülőház, általános iskola, gimnázium, két szobor, tér, napok, 
gyűjtemény, sőt a városban őrzik összes műveinek bővített kiadását is.
  És a Szekszárdi Bikavér nevet is neki köszöni a város, hisz 1846-os Szegszárdi Bordalában így ír:
  „Töltsd pohárba, és csodát látsz!
  Színe mint a bikavér,
  S mégis a gyöngy, melly belőle
   Fölragyog, mint hó, fehér.
   És a tőke, mellyen termett,
   Nemde, olly zöld, mint a rét?
  Hol leled föl szebben együtt
  Szép hazánk’ háromszinét?”
  És Füstikeszivem a Garay általános iskolába, majd a Garay gimnáziumba járt, és Garaygimis voltam én is, és Botond gyermekünk épp oda jár.
  Láthatjuk tehát, Szekszárd büszke szülöttére.
  „De még ez mind csak semmi! – mondaná most Háry és a diák ujjongva prüsszentene rá.” 
  A mai másik „célszemélyünk”, Tompa Mihály pedig Hernádkak büszkesége. Erről sze-relme, Francziska így beszél Tompához: „Lesz maga juszt is majd kultúrkert és alkotóház, gyűjtött gyűjtemény, koszorúzás és Kaknak, országnak hírese. S színdúsan, mint a páva tolla terül ki magának majd a világ.” És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy most kiállítás, felolvasás, mosolygós találkozás. Láthatjuk tehát, Hernádkak büszke az ő Tompájára.
  „Veszéllyel jár a cél, ha nagy.
  Fáradságom nincs hasztalan:
   Más kincsásónak a nagy út
   Annyival is fogyasztva van.”

– mondaná most nekünk Tompa, ha hagynám őt beszélni.
  És hogy is jött össze Tompa plusz Garay?
  Hát, kitaláltuk a VassTibi, hogy találkoztassuk őket, ha igen, ha nem, hiszen a festmény. És tessék kérem körülnézni. Ha ennyi mű tanúskodik róla, akkor mese nincs vagy van, találkoztak!
  Nagyon köszönet érte a szervezett-szervezőknek, a remek-rendezőknek, a pompásan-
pazar közreműködőknek, a nagyon-nagyérdemű megjelenteknek, a szeretve-szeretett zseniális csaknem száz alkotóknak és VassTibinek, aki meghívott engem megnyitni. S ha valakit kifelejtettem, neki is.
  Ezek után pedig már csak azt mondhatja a meghívott megnyitó, hogy: LÉGYOTT ITT, S

INDULJON ÚTJÁRA A GYÖNYÖR! Köszönöm szépen és mindenkinek jóéjszakát!

* Elhangzott 2022. június 25-én, a miskolci Múzeumok Éjszakája belvárosi nyitó rendezvényén, a Thália-házban