Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

alszik még a hernádparti falu,
enyhe szellő fut át a tavaszon, 
Petőfi most leszáll a szekérről,
ő mindezidáig nem járt még itt, Kakon,

még pacsirta sem szól fönn a kék magasba,
dalával a napot nincs, aki kicsalja, 
csak egy kéksapkás pinty tipeg a tócsába,
úgy lépeget, mint egy kényeskedő lányka, 

pocsolyában a pinty, hogy megmosakodott,
tanítani megy pár fiatal dalnokot, 
esőhangot oktat, szép kereplő strófát,
kispintyek hallgatják prédikációját,

Petőfi szemléli a Hernád világát, 
pintyet és pacsirtát, megannyi madárkát,
bizony itt a hajnalt nem kakas kiáltja,
ekképp révedezik, amint barátját meglátja, 

erdő menti falu templomát pásztázza, 
így bukkan fel Mihály, karján a palástja, 
egyre közelebb már légies alakja, 
de hová siet így, kondul Kak harangja?

két nappal előbb jött, mint ahogy megírta, 
nem veheti zokon, ha Miska nem várja, 
mily érintetlen itt a természet világa, 
mereng Petőfi egy gólyamadárt látva, 

Tompa Mihály se a szószékre igyekszik,
a kis Francziskára hinti most igéit,
szavait, imáit neki válogatja, 
legkedvesebbekből gyöngykoszorút fonva,

írta levelében drága, jó barátja, 
hogy megtetszett neki a birtokos lánya,
Petőfi addig is betér a kocsmába, 
boldogítsa Miskát a szép Francziskája,

hosszú út pora így nem akad torkára,
jókedvében rá is kezd egy víg nótára:
tekintsen rám, kocsmárosné violám!
fölmelegszem kökényszeme sugarán,

áldott teste-lelke, hogy felmelegedett, 
fejébe lejegyzett néhány sor szöveget,
oly eleven benne Hernádkak világa, 
mint Tompa Mihály volt, s az ő Francziskája.