Géczi János
Garay és Tompa a Lánchíd alapkőletételénél

Alagút, setét alagút, amelyben úgy
fér el, ha nem moccan, s alszik a Lánchíd.

Van nap, amelyben Tabán a Dunával
s a szándék összeér a valósággal.

Az oroszlán nyelvtelen. A mondat olajos.
Deus pro nobis, quis contra nos.

        *

Vagy pontosan a Nákó-ház vonalában,
ahogyan a dankasirály repül, azaz
a csinos sirályszárnyban, vagy, ha lenne majd
árvíz, az árvízi hősben, íz a magban,
görcs a szlavón tölgyben, gyanta a stájer
vörösfenyőben, vagy tövig nőben lenni,
avagy az alapkőben? Zúg a folyó partján
a nemzetépítő hozsanna,

   Garay
és Tompa megállapodik hozamra: erre
a híd, láncból, arra az út a föld alatt,
s amarra a tér Clark Ádámból.
   Garay
és Tompa megállapodik abban, miként a múlt,
a jövő megépül. Blöffből, vágyból, nagyot-
mondásból, s egyszer kitolják együtt a hidat,
rá a Dunára, a vár alatt vájt alagútjából.