Még hasonított is ám a két legény.
Öt év volt közötte. Kettő között öt év az semmiség.
Huszonöt és harminc. Hullámos haj, pofadísz, hol szimpla, hol bujább,
meg némi nulla kis bajusz. Szimbolika. Férfiség. Ság.
Késődélután a kő. Akár egy irdatlan kanember.
Kezeslábas rejti rengő potrohát. Munkáskék. A kő
csak szürke, mint Örzse, a mezzoszoprán szeme alatt a karikák.
Temérdek nép. Utcán, ablakon. Aláírás, pénzek, érmék. Tok, üreg. Gőzgép.
Ragaszhányó kanállal a kőre ragaszt vetett, fakalapáccsal
hármat ütött. Nyekk. A kő meg se nyekken.
Meglátjátok, a kő minő súlyos vala. Halálunalom az ütés után.
Híd. Lesz híd is valamikor. Szélesen magyaráz, aztán viszont.
Ki sem mult még a hős oroszlán, Bár arca jéghideg, Bár
a kőoroszlánmama még nem ellette meg.
Lépjünk innen a faszba el. Tegyük fel, Kakra. Szekszárdra inkább,
Szüreti Napokra. Bordalász, a háta izzad. Fehér inghát,
foltokban üveges. Áttetszik a rózsaszín, fiatal, meleg bőr.
Szőrtelen. Sehol sötét kunkorok. Van-e még, hej anyjuk, a slivoviczába?
Kak mellett döntenek. Szilvóriumot befele. Meg még, meg még,
meg még egy kicsikét. Gin. Dzsinn? Belfele vele azzal is. Az üvege.
Kerámiapalack. Aszongya, hogy rajta van a Knut Hansen. Portré. Kék szem,
neonkék, a könny is az. Bal szeméből. Nem kék az, hanem szürke,
mint az Örzse az imént. Horgony jobb pofacsontján. Bajusz,
de nem ám a semmiség, sőt nőcsiklandozóra nyírt keskeny állszakáll.
Ne mongyad már, hogy miránk hasonlít. Összenőtt szemöldök ág-bogak,
az arc se sima selyem, hanem. Nem elég bajusz és szakáll, még fölötte
van borosta is. Vagány germán gyerek.
Ízlelik a gint sorba. Alma, bazsalikom, uborka. Piros alma leesett a sárba.
Knut Hamson van rajta. Gin. Ezen elvitatkoztak kicsit. Meg lehet csinálni,
azt hiszem, slivovicába beleoltott alma, bazsalikom, uborka is bele.
Tengerész, nem, író, nem, tengerész. Író az. Miről beszélünk, döntsük már el.
Éhség. Szegényből szegénnyé lenni egy nekrológ miatt.
Négyszeresen desztillálta. Reeperbahn, és néhány gintonic után.
Hamburgi csávó. Nem, norvég. Náci, nem náci kérdés. Nem kérdés,
ha egyszer. Megindul szentimentálisan. Hitlerhalálaután.
Fejet kell hajtani.
A zsarnok sirhalmán, kinek pedig Vesztét imádságába foglalá. Erre úgy felel.
De térdet, zsarnok úr, Nem hajt neked. Jaj, hagyjuk már. Szürcsölik a kaki gint.
És szállt a két dögéhes, Károgva szállt, mert enni, azt nem evett, hiába kínálták.
Nem az Örzse, a többi nő, Mariskaták, Ilonkák, Pálkatapéter csak tölt rá.
Agyzavaró bor, félre előlem! Tiszta vizemtől éber az elme. Kéjeket ád a biztos ital.
Mégiscsak Szekszárd. Ugorjunk át. Szökkenni szépen, aztán. Aztán?
Mikor indul kapitány úr? Nemsokára! Feleli az ember.
Svédül beszél, tehát nyilván finn. Ezt teszi velük Kakon
a hamburgi gin.
Vass Tibor
Két perc svejc Vörös István
Tompa Mihály meglátogatja Szegzárdon Garay Jánost