Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

Tompának Hernádkára, Petőfinek Hernádlakra kézbesítik ugyanazon a napon a sehívóparancsot. 
   Az egyik legenda szerint ugyan a nap lemegy már, mire a postássenő a sehívással a Borfalóhoz odaér, viharlámpával vizsgálja Erdei lak-címeiket igazoló plasztikjait, mert úgy rémlik neki, azokra egyforma adatok vésettek. Vásottak kérdik: Nem téved? Nem. Az elírók hülyék, parancsra. Az ellírók másképpen. Akkor még vésnek a plasztikra, nem nyomnak dombor. Sőt, akkor plasztik sincs még. Sőt, vésmadárnak se címzik a kakukkot. Ja, és hát sehívóparancs is csak a mesében.
   Mihály, a tábordali lelkész és Sándor, a petőfirkász nem köt szorosan ebet a falóhoz, olvashatatlan, körömmel képzett petőfirkantások kanyarulnak a postássenő hordózható képernyőjére.
   A másik legendában ezek a rémelekes alakok szomszédok, Kakonakatonán, a Kerényi Frigyes utcában kapják kézhez a küldeményt, merthogy se Hernádka, se Hernádlak nem létezik, se Kerényi, máskülönben utcát hogy is neveznének róla. 
Ismerik őket helyben az örökhagyók, mint a rossz pénzt, ami nem vész el, csak átakakul. Ám a parancs Kakonakatonán nem tudni, hogy szőrén-e, vagy szálán inkább, de menten az átvétel után eltűnik, a nép szerint Sándor a főtéren hirtelen keletkező ködben tépi össze, s ereszti szélnek, szertének, szanának darabjait; Mihály a petőfirkász leveleivel együtt a Vidám Pávában, a róla elnevezett Kultúrkert és Alkotóház Tompa-emlékszobrának tövében lobbantja lángra, amikor a tűzifa- és szőrszálhasogató Páva-gondnok horkolásával a nagyvadmadaraktól épp nem őrzi a rozsdálló vidéket.
   A Borfaló vendégei mindkét legendában egyszerre nyögnek fel, hogy ha menni kell, hát menni kell, a főnök azt üzente, elfagyott a virágrege, el a mentje, el a jöttje, el a maradása, ijedtében mindenki három percen belül elfogyaszt még egy gyászmestert, fél pint kakonakatonai fűszereshez tized pint Hernád-vizet a Franciska-kanyarulat legsekélyebb részéről.
   A legcsekélyebb habozás nélkül ezúttal nem a tábordali fizet, ezt most a petőfirkász koltójára. Ritka esemény, fel is jegyzik, élménybe sorommal. A pint parancsra nyomva azonnal ki is jön a benyomat. A tintasugaras naplemente au_gusztussal nyújtózik az árokba hányt, felesleges költői savakon. Én és a kisfröcsém, fütyülünk a nőkre az idén, a teljes csapat kántálja a Borfaló alakulófélben lévő új himnuszát, munkacíme: Az Oldalbordal dicsérete, A hernádlaki Franciskának, és a hernádkai Amáliának vagy Emiliának, a végét még csak most költik az utóbbi menszesztestvérek, éppen megjött nekik az eszük arra, hogy pár gyászmesterlé-hűtőt már röhögés nélkül legyenek képesek hallgatni végig, akik pihenésképpen olvasnak fel Kossuth sevégesehossza, legújabb köszöntő íméljéből, s párat még, melyet a sehívóparancsok örömére a hálós utókor küld azonnal a közeljövőből.
   Semmihályi Csokonai betompan, s örömében, hogy meglátja a két, a gyászmesterektől már egymás iránti haragjukat elfeledő, ölelkező férfit, akik egyetlen Kun Marcellává válnak az ölelésben, felkiált: hú, de jó csikóbőr ez a kullancsnő! Kak tyibjá závút?
   Vállvetve hárman a Nyársalgó hetilapba megírják az Oldalbordal mellékdalát, Hadytudósítók gyöngyseme címmel, Arany szerkesztő legnagyobb örömére.
   A nép aztán a Nyársalgóra nagy számmal előfizet, miután Arany suttogópropagandázókat bérel annak terjesztésére, hogy a jövőben el fognak szaporodni a hasonló műremekek. Bevezetik a pengőfrász fogalmát, Vörösmarty a gyászmesterektől átitatva, kullancsnővel az ölében írja át a Csomóbor és Peenemündét. Kéziratával a Vidám Pávát megajándékozza, így Kakonakatona rögvest a harmadik irodalom legnagyobb központja lészen.
   A Nyársalgó bőrbe kötött példányai mellett a Borfaló cégtáblája is a vitrinbe kerül. A gyászmesterek hatása alatt képzett későavantgárd költemény-kéziratok takarják ugyan némileg féltében, némileg rosszában, de mivel a jó bor mindent megtesz a cégér’, a fűszerest ingyen kínálják a tárlatvezetéseket csendben végigszenvedő látogatóknak, hogy a felületes rendezést, a takarást a kelleténél hangosabban ne rosszalja senki.