Dicső Zsolt
Jelen, s jövendő Hernádkak és Szekszárd viszonylatában

Ültek az asztalnál hárman,
Tompa, Garay, Francziska.

Lesz maga juszt is majd Vidám
Pávaház, gyűjtemény, Miska,

s Kaknak, országnak hírese,
búgta szerelmesen ’Cziska.

Színdús a jövő, de élve
költeni jobb, mint kifingva

híresnek lenni. Gazdag a
jövendő, de a ma fia

koldus. Éltessen engem most
a Magyar Akadémia!

Poharakba bort tölt, szétnéz,
s hegyeset köp Tompa Miska.

Ültek az asztalnál hárman,
Garay, Tompa és Háry.

Szekszárdon lesz maga utca,
gimi, szobor, szülőház is,

s ne feledjük, bikavérnek
hívják e bort sok évszázig.

Előttük pohárban borral
jósolta prüsszintve Háry.

Garay röhögve mondta,
kezdhetik felőlem máris.

Mert szarva le az utókor,
kell hódítani a mát is.

Adják most a szobor árát,
s írok sok posztumusz Háryst.

Tabló.
„Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: Véleményem ez –
a dolog merőben valószerűtlen.”
vagy…