Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

legyen annyi elég, hogy ismerős vagy nekem / ismerős a hanghordozásod
ősrégi az aurád / és szinte ugyanazt gondoljuk most is
legyen annyi elég, hogy ismerős vagy nekem /
a szekszárdi szüreti napok és a Hernádkakon töltött spanyolnáthás estjeim után bejelöltelek /
és már ismerősként vagy nekem újra ismerős / dereng valami?
küldésben az isteni mailbox / sem új sem törölt üzenet nem lett belőlünk /
a spam fiókja ez, olyan, mint a purgatórium, se itt, se ott /
így most újra benn vagyunk az olvasatlan levelek között
újraszületve más testbe te meg én /
én, a Tompa, aki a Lánchíd alapkőletételénél /
elégedetten bólogatott és most is azon morfondírozik /
hogy mint anno Széchenyi felajánlotta az éves jövedelmét /
én is megtehetném most és itt /
de legyen annyi elég, hogy nem lenne elég /
abból az uszkve nyócmillából a füvesítést sem oldanák meg a hídfők körül /
újraszületve más testbe te meg én /
Te, a Garay, akiről még a gugli sem elsőre dobja fel a Háry János nevét /
mindegy is újra itt vagyunk és rólunk szól ez a furcsa című költemény /
egy elképzelt kávéházban az újraszületett temegén/
beszéljük át az írásomat A gólyához című költeményt, vagy a zűrös éveket /
az elkobzott írásaimat / és a fájdalomtengerén emlékké halt nagyobbik gyereket
/ de most ő is újra él / furcsán néznek rám /
mert a házmesterné lett ebben az életben a reinkarnálódott gyermekem /
senki nem tudja csak én / így furcsán néznek igen, nem értik miért ölelgetem /
vakság, köszvény, tudod barátom akkor ez egyre ment /
de bárcsak örökké lehetnék itt /
az elképzelt kávéház teraszán, veled /
és dúdolnánk végtelenítve /
„legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek!”