Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

Tavaszba borult immár PestBuda, 
ablakokban a muskátlik vörösen égnek,
akár a szerelem pírja szép kedvesem orcán,
ki oly távol van tőlem, 
s ezért szívem búsongó őszi liget.

Lenge esti szél kereng a tornyok felett, 
jó Mihályom, nézd, mily szép a Duna, 
mily büszke, délceg e város, 
az alkony aranylik a házakon, 
a budai hegyek felől hűs reményt
hoznak a sárgarigók, 
szárnyuk alatt az ébredő liget pihen.
Ne búsulj hát, az asszonyi szív 
megvár, míg a férfiúi teendők 
nem tűrnek halasztást,
szép fővárosunknak híd épül,
letettük ma az alapkövet.

Lágyan, mint esti szél,
Búsan, mint csattogány,
Mely társért nyögdicsél,
Leljen az égi lány;
Sovárgó szárnyadon,
Mint esti fúvalom,
Epedve csattogjon
Szerelmi súgalom.

Igazat szólsz, drága barátom, 
de mégis keblemet szorítja a bánat
asszonyi szívet édes szókkal, 
mézes csókokkal körbe kell bástyázni, 
vár az, bizony, mit őrizni kell,
parázsló tüzére új rőzséket dobni.
Ha kialszik a szerelemnek lángja,
magány keserű diója roppan szét
a szánkban, s nincs oly szekszárdi bor,
hernádkaki tüzes víz, mi torkunkról
a keserűséget lemosná. 
Jó Mihályom, megbűvöltek a szerelem 
kristályvizével, s mily nedű ez,
mily nemes elikszir, ennél csak
a haza s a magyar nép jövője 
lehet férfijúnak fontosabb.

Barátom, társam a harcokban, búkban,
örömökben, vesződő gondban, muzsikaszóban,
asszonyok nélkül kietlen téli puszta
a haza földje, s a kardcsörgés biz’ Isten
csak zörej, nem égi muzsika. 
Az asszonyok keblén nyugszik meg a férfi,
ölükből születik a tavasz, 
az élet vize, az erős fiúgyermek 
s a leányka gőgicsélő öröme. 
Jerr, jó Mihályom, üljünk hát konflisba,
mi dolgunk volt itt szép PestBudán, 
elvégeztetett. Vár ránk a szekszárdi
dombok hűs szellője, lombja, 
telt borok íze, asszonyaink
gömbölyű keble, 
ligetek, orgonalila május, 
erdők csendjét őrző örökhold. 

Oh csendes éjek néma őre!
Lágyan nyögő szellőiden
Küldj álmot a bús szenvedőre
S ha nyugtató ölén pihen,
A felkelendő nap világán

Nem ébred ő; sugáridon

Végetlenűl alunni kíván,

Miként a hű Endymion.

*A dőlt betűs sorok idézetek Garay János és Tompa Mihály verseiből