Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

– Tompa!
– Háry!
– Nem Garay?
– Nem szokásom, hogy hazudjak. Háry.
– Felőle mást hallottam.
– Egy papnak csak az igazság kell. Bort?
– Kadarkát. Engem az igazság nem érdekel.
– Engem meg a hazugság. Igyunk.
– Garay Jánost keresem. Igyunk.
– Nem tudok róla semmit. És Tompa uram hogy s miként van?
– Nem tudhatom. Tulajdonképpen kitalálták a jövőben, hogy idejön. De én nem vagyok Tompa Mihály.
– Sejtettem. Én se Háry.
– Akkor mégis Garay?
– Dehogy. Ez a hely nem is Szegszárd.
– Ez nem is a 19. század?
– Nincs is időszámítás, egy csárdában találta ki valaki, és csak mesél, mesél.
– Kend mesél?
– Engem mesélnek. Az a bizonyos Garay.
– Na, engem meg Petőfi talált ki, közönséges falusi pap voltam.
– Az is valami!
– Az semmi. Petőfi talált ki, Arany temetett. De én nem voltam sehol.
– Ez a sehol-nem-voltak kora!
– És Petőfi? És Arany?
– Nem ismerem őket. Csak a csárda van. A többi hazugság.
– Ami meg a csárdában történik, az mese.
– Bent mese, kint hazugság.
– Kint képzelődés, bent költészet.
– De már készülődnek a kritikusok.
– Nem lesz miről írniuk, elégetjük a kéziratokat.
– Ezt nem tudom megtenni, benn vagyok az egyikben.
– Akkor majd kiradírozom, öcsém.
– Köszönöm.