Gyukics Gábor
Üdv, sürgő hangyanép: Kamilla, Ottó, Mihály

száraz ágon, hallgató ajakkal
meddig ültök, csüggedt madarak

mely helyen születtem
éppen azon töröm magama
mit is mondjak Kamillámnak
ha ártatlan erre elhalad

honnan, honnan, fáradt öreg…
gyengül a fény, amely nyugatot ellepi
ködben boronganak a távol képei

már azt sem tudom ím mí vagyok
állattudós, politikos, utazó, színikritikos

az ember az első pillanatra – 
maga se tudná miért –
önkéntelenül mondja rá magában: Szegényke!

ah, jajbeszéd, mi létem oka
felfedjem a lét titkait
ne maradjon emberfia és leánya 
ostoba

ki jársz hullámon, havas bérceken:
megáldja Isten! vándor, útadat!

egyél Mihály
Kamilla főztjéhez
lil(l)a, füredi villa jár