Tompa Plusz A 20 éves Spanyolnátha és a Vidám Páva - Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház antológiája

Vadvirágok és páfránybokrok között vöröslik
a magyalfa gömbölyded gyümölcse.
Kevés virágot bontott abban az évben is,
türelmetlen lépett volna egyet-kettőt előre,
jobban lássa, mi történik a Szinva-ág kettészelte kertben,
ahol Herman Ottó és Tompa Mihály beszélget.

H. O.: Ez a buglyospáfrány, de amott,
    oly nagyra nőtt a takácsmácsonya, jönnek és csodálják,
    pedig semmi varázslat nincs ebben,
    szeretni kell őket, ennyi az egész,
    hiszen ők is vágynak a szeretetre, ugye Mihály?
T. M.: Azt mondod, Ottó, a harangvirágok is azért nőttek
    méternyi magasra, mert a szeretet nedvei táplálták?
H. O.: No meg a jó talaj, a Szinva-ág vize is oltotta szomjukat,
    nyugtató árnyékot pedig a Szinva-szikla nyújtott nekik.
    Ki dicsekedhet azzal, hogy szomszédja egy ily magasztos,
    ércet rejtő sziklavár?
T. M.: Ha csengő lélek él az ércben,
    S a kis pataknak van szava:
    Nem titkos nyelv-é a virágok
    Halálig tartó illata?
H. O.: Ha jól emlékszem, ezt a Fehér liliom című versedből idézted.
T. M.: (nevetve) A te memóriád, Ottó, csalhatatlan.
    Nemcsak a pókok világa nyűgözött le,
    hanem a magamfajta versfaragóké is.  
H. O.: A költészet is egyfajta virág, nevelni kell,
    vinni a hírét, szájról szájra adni a csodát.
T. M.: Mi kelepel a kert végében. Jól látom, egy gólyamadár?
H. O.: Csak vissza, vissza! dél szigete vár;
    Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár
    Neked két hazát adott végzeted;
    Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
T. M.: Igen, Ottó, elveszett.
H. O.: Nem gólyamadár kelepel, az apró vízimalmok
    lapátjai ismétlik ugyanazt, amit megverseltél.
    Hallgasd csak: odavanaz-or-szág, odavanaz-or-szág.
   

    És így sétált tovább a két jó barát,
    amíg oly messze nem ért,
    ahová a magyalfa – hogy jobban hallja 
    őket –
    nem léphetett tovább.