Oláh András
Kerényi erénye

avagy Petőfi és Tompa Hernádkakon

meggyőződhet róla mostanság is bárki 
a Vilectől Kakig el se lehet látni 
Petőfi és Tompa odatrappolt mégis 
hiszen a bort ott nagy kancsóban mérik 

Kerényi – a jámbor – aggódott is értük 
feljárt minden kocsmát így derült ki vétkük 
a ceh sem volt rendezve úgy inaltak tovább 
egy cetlit hagytak csak a pulton az ostobák 

mindére ráírták a Kerényi nevét 
erénye hogy van pénze – könnyíti majd zsebét –
dúl-fúl a srác – fizet – s indul tüstént tovább 
nem hizlal böhömre egy sértett duzzogást 

Petőfi és Tompa már Kakon henyélnek 
találtak maguknak Vass Tibinél fészket 
vedelik a bort és versversenyt hirdetnek 
de pályázó egy sincs – hála az Istennek – 

befut Kerényi is (őt vonják be végül) 
közös kétsorosuk rögvest el is készül 
– hangos ricsaj robban a kaki éjszakába 
ezt üvölti bőszen a három garázda: 

lássátok ebadta ócska kis vigécek 
Kakon sem halt ki csak szundikált az élet